A hidegburkolatok egy adott felület végső felületképző anyagai, védik, dekorálják a felületet.
Mivel sokrétű (kémiai-mechanikai) igénybevételnek vannak kitéve, fontos, hogy mindig ezeknek az igénybevételeknek megfelelő alapanyagú, gyártási technológiájú lapot válasszunk. Mint minden burkolatot, így a kermámia burkolatokat is csoportosíthatjuk különböző szempontokat figyelembe véve.
A hidegburkolatok csoportosítása többféleképpen is történhet:
Gyártás szerint: – extrudálás (húzás)
– préselés
– öntés (térkövek, aglomerált lapok)
Alapanyag szerint:
– agyag (vörös és fehér, az előállítandó lap tulajdonságainak megfelelően szilikátokkal, homokkal stb. keverve)
– beton
– kőőrlemény, színezőanyagok, műgyanta keverék (aglomerált lapok)
– természetes kövek (mészkő, márvány, gránit, pala stb.)
Felhasználási hely alapján: – kültéri/beltéri burkolatok
– padló/falburkolat
Vízfelvétel alapján:
– fagyálló/nem fagyálló
Gyártás szerint
Az extrudálás során a nedves alapmasszát gépi úton (hengerekkel) a megfelelő vastagságúra formázzák, húzzák, majd lapméretre darabolják, ezt követi a szárítás és az égetés. Mázas vagy máz nélküli kivitelben is készülhetnek.
A préselési technológia lényege, hogy az alapanyagot nagy nyomású présgépekkel formázzák a kívánt méretre, majd ezt követően égetik ki a lapokat.
Az öntéssel készült lapok esetében az alapanyagot különböző formákba öntik, tömörítik, majd szárítják, égetés nincs.
Alapanyag szerint
Az alapanyag minősége mindig attól függ, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az adott burkolatnak. A legelterjedtebb a vörös agyag (vöröses, barnás színű), ami viszonylag porózus, durvább szemcseszerkezetű anyag, ezért főleg beltéri használatra csempét, padlólapot készítenek belőle. A fehér agyag (fehér, tört-fehér, sárgás/szürkés-fehér színű) finomabb szemcseszerkezetű, kevésbé porózus, de jóval ritkább anyag, ezért elsősorban magasabb árfekvésű, exkluzív burkolatok alapanyaga.
Az OtthonDepo.hu webáruház kínálatában számos ilyen burkolat közül választhatnak a kedves vevők, mint pl: a Khan Group és a Zalakerámia gyár hagyományos vörös agyag termékei, vagy a Keros és a kimondottan felső kategóriás Valentino fehér agyag burkoló lapjai.
Az égetett kerámialapok közül a legjelentősebb a mázas kerámialapok csoportja.
A lapok két részből, a hordozóból (alap) és a felső koptató, dekoráló rétegből (máz) állnak.
A mázas kerámialapokkal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő fogalmak:
-
Fagyállóság: a hordozó alap vízfelvételének mértékét jelenti, függ az alapanyag összetételétől, az égetéstől, a préseléstől stb. A kerámialapok vízfelvétele általában 0,05-6,0% között mozog, hazai viszonylatban a 3% alatti vízfelvétel esetén beszélünk fagyálló burkolatokról. Ez az érték a greslapoknál pl.: 0,5% vagy az alatt is lehet.
-
Kopásállóság: a mázréteg egy kaolinból, üvegből, homokból, különböző adalék és színezőanyagokból álló réteg, ami megszilárdulás után, egy nagyon vékony, üveghez hasonló bevonatot képez az alap felületén. Fontos szerepe van, hiszen ezt látjuk amikor ránézünk egy lapra, meghatározza a lap színét, jellegét, stílusát. Ennek a mázrétegnek a mechanikai, koptató igénybevétellel szembeni ellenálló képességét jellemzi a kopásállóság. Jelölése: PEI II-III.-IV.-V. (gyenge/közepes/erős/kiemelkedő kopásállóság)
-
Keménység: szintén a mázréteg mechanikai, de karcoló hatással szembeni ellenálló képességére vonatkozik. Jelölése Mosh: 1-10 (1-es a zsírkő, 10-es a gyémánt)
Sem a kopásállóság, sem a keménység nincs összefüggésben a mázréteg kitörésével, abban az esetben, ha véletlenül ráejtünk valamit!
-
Tónus: az alapanyagok sokfélesége, a mázban használt festékanyag (pigmentek) és az égetés során használt gáz minősége nem mindig azonos, ezért egy adott laptípus különböző gyártásból származó elemei nem mindig lesznek azonosak, azaz szín és tónusbeli eltérés mutatkozhat. Ezt a gyártók a tónusszámmal jelölik, ami egy betű vagy szám kombináció, és minden esetben fel kell tüntetni a dobozon és a raklapon is.
-
Kalibráció: a különböző alapanyagoknak más és más a nedvességtartalma, ami a felhasznált gáz minőségkülönbségével együtt, az égetés során jelentős (több milliméter) térfogatváltozást is eredményezhet, ami azt jelenti, hogy egy adott burkolólap tényleges mérete a névleges méretéhez képest mindkét irányban eltérést mutathat. Ezt jelzi a kaliber osztály száma, amit szintén fel kell tüntetni a dobozon és a raklapon is.
Amennyiben nem rendelkezünk elegendő tartalék lappal, pótlás esetén érdemes a tónus és a kalibráció jelzések alapján keresni a burkolatot, de így sem garantált, hogy sikerrel járunk, hiszen ezek az értékek minden esetben a gyártás során alakulnak.
A burkoló szakembernek a munkálatok megkezdése előtt minden esetben ellenőriznie kell, hogy a burkolatok azonos tónus/kaliber besorolásúak legyenek, mert ha eltérés mutatkozik, és mégis folytatja a munkát, akkor azt csakis a saját felelősségére teheti, másrészt a gyártók-forgalmazók a már leburkolt lapokra utólag nem fogadnak el reklamációt!
Hamarosan folytatjuk!
