A fürdés és a fürdőedények (fürdőkádak) kultúrája, szerepe az évszázadok alatt rengeteget változott. Napjainkban a fürdés, a fürdőeszközök általános és természetes szereplői életünknek. De nem volt ez mindig így.
A középkor embere számára nem volt elterjedt, természetes viselkedés a mindennapi tisztálkodás. Az emberek nagy része hetente / kéthetente vette igénybe a víz tisztító, higiénés hatását. Mindezek mellet az ősi időkben a fürdésnek nagy jelentőséget tulajdonítottak, rituális program volt, ami közvetlenül kapcsolódott a valláshoz, mágiához, varázsláshoz. 
Az első hivatalos feljegyzések egészen kr. e. 3300 évekből származnak, ahol is egy palota lakóinak kényelmét kiszolgálandó, vízi csőrendszert építve juttatták be az Indus vizét a palotába.
Az első, egyszemélyes kádról szóló írásos emlékek Kréta szigetéről valók. A feljegyzések szerint egy kb. 1,5 méter magas, lábakon álló fürdőedényt (kádat?) használtak. Sok vélemény szerint ez a szabadon álló kádak őse.
A nagy görög filozófusok, Hérakleitosz, Platón valamint Hipokratész is megemlítik kézirataikban a forró fürdő jótékony hatásait.
A római birodalom széles körben ismerten tekinthető a fürdőzés, fürdőkultúra legjelentősebb szereplőjének. Kr. e. 500 körül a római polgároknak nyilvános fürdőhelyek álltak rendelkezésükre a mindennapi fürdőzés elvégzésére. A gazdagabb réteg tagjai privát fürdőszobákkal rendelkeztek, ahol a teljes teret kitöltő, földbe süllyesztett márvány kádak álltak rendelkezésre, luxus díszítéssel, komplex csatornahálózattal a higiénia érdekében.
A római birodalom bukásával nem tűnt el a fürdőzés és csatornahálózat használata.
Az ún. “sötét középkorig” megmaradt a rendszeres fürdőzés szokása, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, mely kiegészült például a szappangyártás üzletszerű tevékenységével.
A reneszánsz kezdetétől a fürdőzés szokása kezdett háttérbe szorulni, majd felváltotta a minél erősebb parfümök használata. Ez annak köszönhető, hogy azt hitték, hogy a vízzel a bőrön keresztül különböző kórokozók jutnak a szervezetben.
A modern csatornahálózatok építése, kialakulása a 19-20. századra tehető, mellyel együtt újra “divatba jött” a rendszeres fürdőzés. 1883 táján kezdek előállítani öntöttvas kádakat. Ezek a kádak még nagyon messze voltak a ma emberének természetes, dizájn kádaktól, leginkább “állatitatóra” hasonlítottak. Ez volt akkoriban a természetes.
Az I. Világháboró-ig nem voltak külön fürdőszobáik az embereknek, a fürdő alkalmatosságok a hálószobák, szalonok részét képezték. Számunkra ez szinte elképzelhetetlen.
A mai fürdőszobák építése az I. Világháboró-ig utáni nagy építkezések idejére tehető, mely Amerikában indult meg. Innentől kezdték meg a házon belüli, külön fürdőszobák építését. A 20. század végére az új építésű házak mindegyikében volt különálló fürdőszoba, míg az 1920-as években ez mindössze 1 % volt.
Az 1970-es években jelent meg az akril anyag, melynek használatával egyre szélesebb dizájnlehetőségek nyíltak meg a gyártók előtt, melyek következtében különböző forma, stílus és méret választék terjedhetett el a világon.
Ma már természetes számunkra a fürdőszobánk megléte, annak letisztult vagy díszített kivitelezése – ízlésünk szerint.
Az alap berendezési tárgyak a mosdó, zuhanykabin, fürdőkád, wc ill. bidet mindenki számára ismert használati eszközök, melyek nélkül szinte elképzelhetetlen mindennapi életünk. Ezeken felül az újabb technikai áttörések, fejlődések következtében elérhető áron vásárolhatunk otthonunkba hidromasszázs kádat, hidromasszázs- és gőz zuhanykabin, vagy meglévő zuhanykabinunkat is felszerelhetjük hidromasszázs zuhanypanellel.
Kényelmünket szolgálja, az egyre szélesebb körben terjedő fürdőszoba szekrények választéka, melyek között találunk pipere termékeinket tároló, kis szekrényeket, tükrös szekrényeket, szennyes tartós, polcos változatokat is.
Legyen bármilyen igényünk fürdőszobánkat tekintve, szinte bármit beszerezhetünk a kereskedők kínálatában, akár interneten is.
